A park

Az Őseink Parkja a A Királyok Parkja második része. A talapzatok mindegyike fagyhatár alatt, 90 - 100 centi mélyen, 3:1 arányú betonból készült, erős vasalattal. A szobrok mindegyike szintén betonból készült, majd betonfestékkel lett antikolva. A park másik felén az Ősök Parkjában a Hunok - Ősmagyarok kaptak szerepet. Attila, Árpád és Bendegúz alapzata megegyező az előzőkben leírtakkal. Ezen a részen azonbanfelállításra került egy 3 méter magas pillér, melynek alapzata 120x120 centiméter, mélysége 150 cm. Ezen a pilléren lett elhelyezve a Turul madár, így közel 4 méter magasan ereszti ki szárnyait.

A parkban elhelyezésre került egy kopjafa is, mely Balambér fejedelem tiszteletére, emlékére állíttatott.

Attila Hun Király

Attila, kiejtés szerint Atilla, ritkábban Atli, Etzel, Etel, Etele (Kaukázus?, 410 körül – Tiszántúl?, 453 márciusa) az európai hunok leghíresebb királya. A Képes krónika szerint: "Attila, Isten kegyelméből Bendegúz fia, a nagy Magyor unokája, ki Engadiban nevelkedett, a hunok, médek, gótok, dánok királya, a földkerekség ijedelme, Isten ostora." A Képes krónika szerint 410 körül született Mundzuk (a magyar mondákban Bendegúz) fiaként. Attila kora egyik leghatalmasabb nomád birodalmát uralta 434-től, befolyása Közép-Európától a Kaszpi-tengerig és a Dunától a Balti-tengerig terjedt.

Árpád Vezér

Árpád (845 – 907. július eleje) a magyar törzsszövetség nagyfejedelme volt a honfoglalás idején – melynek során a magyarok Etelközből a Kárpát-medencébe települtek. Kézai Simon a hét vezér közé sorolta. Tőle származnak az Árpád-ház uralkodói, akik halálát követően négy évszázadon át uralkodtak Magyarországon. Életének számos részlete vitatott, mivel a különböző források ellentmondanak egymásnak. A honfoglalás alatt betöltött vezető szerepét több későbbi krónika hangsúlyozza.

Turul

Turul emlékműből kettő is található az emlékparkban. Minden Magyar ember érzi jelentőségét történelmünkben. A Turul szerepe a Magyar mondákban: "Álmos vezér anyjának álmában egy sólyom-forma madár jelent meg, rászállott és ettől teherbe esett, méhéből sebes patak fakadt, mely nem a saját földjén növekedett meg. Ezért történt, hogy ágyékából dicső királyok származtak". A turul második szerepe a honfoglalás legendájában van. E szerint a magyarok fejedelme még a levédiai tartózkodásuk idején azt álmodta, hogy hatalmas sasok támadták meg az állataikat és kezdték széttépni őket. Az emberek megkísérelték megtámadni a sasokat, de nem sikerült, mert mindig máshol támadtak. Ekkor megjelent egy gyors, bátor turul, és a magasból támadva megölte az egyik sast. Ezt látva a többi sas elmenekült. Ezért elhatározták a magyarok, hogy máshová mennek lakni. Elindultak Attila földjére, melyet örökül hagyott rájuk, de az utat nem ismerték. Ekkor ismét megjelent a turulmadár, s a fejedelem fölé szállva lekiáltott neki, hogy kövessék őt, míg el nem tűnik a szemük elől. Az álom után nem sokkal dögvész ütött ki az állatok között, s a mindenfelé fekvő tetemeken lakmározó keselyűk közül egy arra repülő turul a magasból lerúgta az egyiket. Ezek után felismerve az álmot e jelenetben, az összes magyar felkerekedett és követte a turult. Ahol a madár eltűnt a szemük elől, ott tábort ütöttek, majd ekkor ismét előtűnt a turul, és a magyarok újra követték minden népükkel együtt. Így jutottak el Pannóniába, Attila egykori földjére. Itt aztán a madár végleg eltűnt szemük elől, ezért itt maradtak.

Bendegúz Hun Nagykirály

Ezzel az emlékművel a Turul Emlékpark kitűnik hazánkban. Nem csak elsőként emeltünk szobrot Attila apjáról, de az egyetlen Bendegúz hun király szobrnak Farmos ad otthont. Mundzuk vagy Mundzsuk (390 – 434) hun nagykirály volt 415 és 420 között. A trónon őt előbb öccse, Ruga, majd fiai Bleda (magyar mondákban Buda) és Attila hun király követték. Nevének jelentése az ótörökben "gyöngy, ékszer vagy zászló" A magyar mondákban Bendegúz néven szerepel. 

Balambér Emlékoszlop

A 4. század. Európa határvidékén, az Urál lábainál mozgolódnak a népek. Keletről vihar közeleg. Suttognak valami veszedelemről, amely mindent eltipor, ami az útjába kerül. Nevüket nem merik kiejteni, az ördög lovasainak tartják őket. Ázsia belsejéből törtek elő, évszázadok, sőt évezredben is számolhatjuk e páratlan képességű harcosok rettegett hírnevét, akik a lovas harcászatot mesteri szintre emelték. Egykori birodalmuk lehanyatlott, több-kevesebb szerencsével próbálkoztak a népek országútjának tartott eurázsiai sztyeppe övezetben. Most újraformálódni látszik a szinte feledés homályába hanyatló, de a régi dicsőségre szomjazó nép, akik a múltat idézve ismét egységbe kovácsolódnak és alárendelik magukat egy személy akaratának. Ő nem más, mint Balambér, akit az európai köztudat úgy ismer, mint az európai hun birodalom megalapítója. A 360-as évben az Aral-tó irányába megindultak a törzsek a széles sztyeppe valamennyi pontjából. Időre volt szükségük, mire a legtávolabbról induló is időben megérkezzen a közelgő nagy törzsi gyűlésre. Miután ez megtörtént. 362-ben megtartották a gyűlést, ahol hosszas tanakodás után sikerült egyességre jutniuk. Életben maradásukhoz muszáj volt törzsszövetséget kötnie az összes törzsnek, aki csatlakozni kívánt. A legenda szerint pontosan 108 hun és velük testvéri és/vagy rokoni viszonyt ápoló törzs megköttette a szövetséget. Ugyanebben az évben történt, hogy megválasztották Csele fiát, Balambért, a Szemein törzsből. Két kardinális tevékenységgel kezdte meg uralkodását. A legerősebb és legtekintélyesebb törzsből választották, őket követte az Erdu törzs. E kettő törzs adta a hadjáratokhoz a vezéreket, illetve a birodalom vezető pozícióiba a vezetőket. Balambér uralkodása kezdetén először is központosította a hatalmat, másodsorban a rég jól bevált szokás szerint újra megteremtette az egykor sikeres hadügyi intézkedéseket, hogy egy ütőképes hadseregre tegyen szert. Amikor a hunokat említjük, akkor Attila, Isten ostora, a hunok nagykirálya kerül előtérbe. Pedig meg kell említeni Attila uralkodása előtti többi dicső vezért. A harcos Balambér, vitéz Uldin, erős Kharaton, bölcs Oktár, rettenthetetlen Mundzsuk, avagy a hatalmas Ruga fejedelmeket.